No valid database connection Table 'arummela_joomladb.jos_sh404SEF_meta' doesn't exist SQL=SELECT id, metadesc, metakey, metatitle, metalang, metarobots FROM jos_sh404SEF_meta WHERE newurl = 'index.php?option=com_content&Itemid=62&id=50&lang=hu&view=article'
Jáva táncai | Jáva táncai
Legújabb képek
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter

Ma: dec. 19, 2018

Jáva táncai

Jáva szigete mindig is központi szerepet játszott az indonéz szigetvilág történelmében, politikai, gazdasági, kereskedelmi és kulturális szempontból egyaránt.

Jáván, vagyis a szigetország központjában 3 nagy klasszikus táncstílus létezik: a nyugat-jávai vagy szundanéz stílus, a közép-jávai jávai stílus, és a kelet-jávai stílus.

 

Közép-Jáva és a jávai táncok

Az egyes régiókon belül újabb stílusok különülnek el.

Közép-Jáván két nagy stílus létezik: a két szomszédos város szultanátusaiból eredő Yogyakarta stílus és Surakarta stílus, melyek közt a beavatatlan szem csupán árnyalatnyi különbséget fedezhet fel.

A klasszikus táncok jelenlegi formájukat a jávai elit kultúra fellegváraiban, a hindu-buddhista királyi udvarokban (8-15. sz.), majd a hindu-buddhista királyságok hanyatlásával és az iszlám térhódításával a muzulmán szultáni palotákban, a kratonokban nyerték el. A jávai arisztokrácia által patronált és alakított művészeti tradíciók (a tánc mellett a gamelán zene, az árnyjáték vagy wayang kulit, a batikolás művészete) a jávaiak gondolkodásában mindig a kifinomultság és elegancia asszociációit vonják maguk után.

Jávai táncosnők a 19. századból

A párszáz éves jávai hindu időszak nyomai és hatásai – az iszlám békés és adaptív térhódításának köszönhetően – nem törlődtek ki a kultúrából, hanem az ősi, helyi hiedelmekkel és a 15. században gyökeret eresztő iszlámmal keveredve továbbélnek, a sajátos, szinkretikus jávai kultúrában. A meghonosodott, kitörölhetetlen indiai, hindu hatások a klasszikus táncokban is tettenérhetők: a gazdagon díszített táncjelmezekben, a nemes kelmékben, a csillogó arany kiegészítőkben; a jávai klasszikusokká fogadott Mahabharata és Ramayana eposzok történeteit, hőseit megjelenítő táncdarabokban; illetve néhány tánc (pl. Bedhaya Ketawang) szakrális, a természetfelettihez kapukat nyitó szerepében, a ceremoniális életben betöltött lényeges funkciójában. 

Jávai klasszikus táncai jól példázzák azt az egyedülálló kultúrát, amely létrehozta őket, ahol egymás mellett békében megférnek az ősi hindu-buddhista hatások a még ősibb animista képzetekkel – mindez az iszlám szellemében, a modern és demokratikus Indonéziában.

 

Milyen a klasszikus jávai tánc?

Meditatív, lassú, ünnepélyes, emelkedett, kecses és elegáns. Technikailag bonyolult izolációk, statikus, kitartott és elnyújtott mozdulatok jellemzik. A felsőtest szinte mozdulatlan, a karok, csukló, ujjak, valamint a fej és a nyak mozgásán van a fő hangsúly. A sajátos technika, kötött formanyelv elsajátítása nagyfokú koncentrációt, test-tudatosságot és fegyelmet igényel a táncosoktól.

A stilizált, absztrakt táncok a hagyományos árnyjáték (wayang kulit) bábúinak kétdimenziós, jobb-bal irányú mozgását imitáló elemekből építkeznek, gamelán zene kíséri őket. Nincsenek éles, hirtelen vagy elszigetelt, önmagukban álló mozdulatok, hanem egyetlen folyamatos áramlássá olvadnak össze, a „flow” érzetét keltve.

Minél nemesebb a táncos által megjelenített karakter, annál szűkebb a mozgástér, annál zártabbak, kimértebbek a mozdulatok. A legkiválóbb hősöket visszafogott mozdulatok jellemzik, a félig lesütött szemek, összezárt ajkak, a maszkszerű arc és a mimika teljes hiánya a kontrollált tudatállapot irányába mutatnak. A klasszikus jávai táncban kevés tere van az önkifejezésnek, akár a teljes koreográfia, akár a legapróbb mozdulatok szintjén – a táncosnak az adott karakter megjelenítésére kell fókuszálnia – megszabott módokon, kodifikált eszközökkel. A táncos pszichéje, privát érzései láthatatlanok maradnak.

 

A jávai táncok típusai

Bedhaya és Srimpi

BedhayaA bedhaya és srimpi táncoknak számos verziója létezik, ezek közül néhánynak spirituális erőt tulajdonítanak (pl. Bedhaya Ketawang), számos tabu és előírás kapcsolódik hozzájuk. Szakrális töltetük révén fontos szerepet játszanak a szultáni udvarok rituális szertartásrendjében, így elválaszthatatlanul hozzákapcsolódnak a kratoni tradíciókhoz.

A 9 (bedhaya) vagy 4 (srimpi) táncosnő által előadott, absztakt mozdulatokból építkező, bonyolult koreográfiák mély szimbolikus és vallásos jelentéssel bírnak. A szépség ezoterikus, non-verbális kifejeződései; a legmagasabbrendű esztétikai és morális értékek tükrözői; az ellentétes kozmikus erők és pólusok harmonikus egységbe rendezésének szimbolikus leképeződései; a transzcendenssel való kommunikáció kulcsai.

 

 

 

Beksan és Wireng (vagy Petilan)

Topeng Gunungsari

beksan (beksa=”tánc”) kategóriába a holland gyarmatosítás alatt született, viszonylag új koreográfiák tartoznak, főleg szólók és duettek, melyek elsősorban a Mahabharata és Ramayana, illetve a helyi legendák, a Panji és Menak történetek karaktereit jelenítik meg – legtöbbször a szerelmes, epekedő hőst (pl. Klana TopengGambir AnomGatutkaca Gandrung), illetve a kokettáló, szépítkező hősnőt (pl. Golek).

A politikai hatalmuktól megfosztott uralkodók felszabadult energiáikat a hagyományos művészetek, a kulturális élet fellendítésére fordították. Az udvarok koreográfusai sokszor a falusi hagyományokból is inspirálódtak, pl. a sámánisztikus eredetű maszkos, azaz topengtáncokból, vagy az indonéz harcművészet, a pencak silat stilizált mozdulataiból. Egyes táncok (az elit ízlésére alakítva, megszelídítve, „megnemesítve”) bekerültek az udvarok repertoárjába. A surakartai klasszikus táncok között például ilyen a Gambyong, mely eredeti, népi formájában párhuzamosan tovább él a falusi termékenységi hagyományokban Tayub néven.

 

 

Enggar-Enggar

 

 

A wireng(wira=”bátor”) páros táncokat takar, melyekben egy harci viadal, párbaj stilizált bemutatása történik – általában férfiak által előadva. Az egymás ellen küzdő felek (pl. Srikandi-Cakil, Adaninggar-Kelaswara) sokszor hagyományos fegyvereket (krisz, azaz a jávai tőr, íj és nyíl, lándzsa és pajzs stb.) használnak, és fontos szerep jut a szimmetriának.

Ugyanebbe a csoportba tartoznak a romantikus szerelmi duettek is (Langen Asmara, Enggar-Enggar stb.): a hosszú idő után újratalálkozó szerelmesek tánca ez, melynek dramaturgiája, mozdulatai hasonlítanak a harcos táncokéhoz.

 

 

 

 
Wayang Wong

Wayang Orang

 

A wayang („árnyék”) wong („ember”) – vagy indonézül wayang orang – a hagyományos jávai árnyjáték megelevenedése. A bábok helyett itt hús-vér emberek játszák el a Mahabharata és a Ramayana történeteit, sokszor énekbetétekkel, dialógusokkal kiegészítve. A különféle karakterek bemutatása mindig sztereotip. A sokszereplős, hagyományosan egészestés táncdrámáknak ma már csak rövidített, pár órás verzióit láthatjuk.

 

 

 

 

Az előadásmód fajtái

A jávai klasszikus táncokat az előadásmód alapján is feloszthatjuk. Három stílust különböztetünk meg, melyek önálló szabályrendszerrel rendelkeznek: nők által előadott putri, azaz női stílus; nők és férfiak által táncolt putra alus, vagyis kifinomult férfi stílus; kizárólag férfiak által táncolt putra gagah stílus – erőteljes, energikus férfi stílus.

Az adott táncban alkalmazott mozgásnyelvet (mozdulatsorok, tempó, dinamika stb.) mindig a megjelenített karakterek determinálják.

 

Ma már nem csak a kratonok falain belül láthatjuk a klasszikus táncokat: a legtöbbjük színházakban, fesztiválon folyamatosan előadásra kerül, ugyanakkor számos államilag finanszírozott művészeti akadémián vagy magániskolában a társadalom minden rétege számára lehetővé vált, hogy elsajátítsák őket. 

 A fontosabb közösségi megmozdulások és nagyszabású családi események (pl. esküvők) elmaradhatatlan kelléke lett a klasszikus jávai tánc, hasonlóan a gamelán zenéhez vagy az árnyjátékhoz. Színpadi, szórakoztató műfajjá válásával, szélesebb rétegekhez jut el, meghatározó eleme lett a jávaiak büszke kulturális öntudatának.

Az esztétikai élvezeten túl a jávaiak számára fontos jelentést, üzenetet hordoznak magukban. A nagyszerű, tanulságos történetek, a megelevenedő mitikus hősök karaktere, az alkalmazott test-technikák mind a helyes viselkedésre, erkölcsi hozzáállásra tanítanak, a jávai kultúra által nagyra becsült emberi kvalitások kifejlesztésére ösztönöznek: szelídség, magabiztosság, önkontroll, koncentrált figyelem és fegyelem, nemesség, harmóniára törekvés – a kifinomult, azaz alus természet.

 

Népi táncok

A fent taglalt klasszikus táncművészetek, azaz a szultáni udvarok kifinomult és magasan fejlett táncai mellett természetesen párhuzamosan léteznek az egyszerű emberek népi tácai, a hagyományos falusi táncok, mint pl. az ősi animista rituálékban gyökerező, erőteljesen erotikus töltetű Tayub, Ronggeng (a szundanéz Jaipongannal rokon) vagy a különféle, mágikus természetű transz táncok pl. Kuda Lumping.

 

 

Nyugat-Jáva és a szundanéz táncok

Jaipongan

Nyugat-Jáva (vagy Szunda) párhuzamos, hasonló fejlődési utat járt be a történelem folyamán, mint Közép-Jáva. A szundanéz táncokra nem csak a közép-jávai királyságokban kifejlődő táncstílusok gyakoroltak erőteljes hatást, de a nyugat-jávai régióban megforduló, kereskedő vagy letelepedő népcsoportok tánc- és zenekultúrája is nyomot hagyott bennük. Ennek eredményeképp egy önálló és izgalmas táncstílus alakult ki, melyben a közép-jávai stílusra emlékeztető kecses és lassú tánctípusok mellet jól megférnek az energikus és gyors dobjátékkal kísért dinamikus táncfajták. Ez utóbbiaknál a gyors váll- és csuklómozdulatok, az érzéki csípőmozgások dominálnak, illetve a pencak silat harcművészet által ihletett látványos kar- és lábmozdulatok.

A klasszikus szundanéz táncok a nyugat-jávai hindu hercegségek, majd a muzulmán szultanátusok székhelyein (Bantenben és Cirebonban) nyerték el mai formájukat. Többségük a nagy indiai eposzok és helyi legendák történetein alapul. Ilyen klasszikus táncok pl. a Kandangan, a Ratu Graeni és a Samba. A legismertebb 20. századi modern koreográfiák a Tari Kupu-kupu (Pillangó tánc) vagy a Tari Merak (Páva tánc), és talán a legnépszerűbb, a népi hagyományokban gyökerező, erotikus női tánc, a Jaipongan.

 

 

Kelet-Jáva táncai

Reog

 

Kelet-Jáván számos etnikum és nép keveredett (kínai, indiai, arab) a történelem során, ezért a térség kultúrája is igen változatos. Túlnyomórészt népi, falusi táncokat találunk a régióban, melyek sokszor mágikus, spirituális funkcióval bírnak. A legismertebb táncok a fiatal, élettel teli és bátor hős karakterét megjelenítő Ngremo, vagy a Jejer Gandrung női tánc, melyet a rizs istennő, Dewi Sri tiszteletére adnak elő, illetve a látványos, hatalmas páva/oroszlán maszkokban előadott Reog. Kelet-Jáva maszkos tradícióiról is híres.